FEKETE ISTVÁN: BETLEHEM

A konyhában ültünk a földön és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha meg-megsimogatván arcunkat. Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük le a szemünket róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát, kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a szívünk ablaka abban az időben.

 Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen. Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

A koldus "Utcasarkon egy szegény vak ember félkarjával némán kéreget; így szedi össze reggeltől estig a jó szívvel szánt filléreket. Peti aki első osztályos csak, a koldust már régen figyeli, szeretne Ő is pár fillért adni de pénzecskéje még nincs neki. Mégis benyúl apró táskájába – izgatottan keres valamit – s könyvek, füzet és tolltartó mellől kiveszi a friss tízórait. és e szavakkal a koldusnak adja: –Bácsi, nekem nincs egyebem, de nézd, én szívesen Neked adom tízórai vajas-kenyerem!

Lk 1,46-55. 

46 Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, 
47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 
48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 
49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 
50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 
51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 
52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 
53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 
54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 
55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." 


ELVEHETETLEN ÖRÖM 

Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára..." (Lk 1,46-48) 

Pár héttel utolsó karácsonya előtt édesanyám az imádság idején ezt mondta az istentiszteleten: "A ráknak egy agresszív típusát diagnosztizálták nálam, a kilátásaim nem túl jók, de szeretném, ha mindenki tudná, hogy semmi nincs, ami elvehetné tőlem a karácsony örömét!" Bátor szavai emlékezetembe vésődtek. 
Minden évben elolvasom Mária énekét (Magnificat), és arra gondolok, nem számít, mi történik.