Az Egyesült Államok kormánya 1852-ben megüzente az indiánoknak, hogy az északnyugati területeken meg akarja venni a földjüket. 

Seattle indián nagyfőnök válaszul az alábbi levelet küldte:

"A washingtoni főnök azt üzente, megvenné a földünket. De hogyan lehet megvenni vagy eladni az Eget? A Földet? Furcsálljuk az elgondolást. A Levegő frissessége, a víz csillogása nem a mi tulajdonunk, hogyan is vehetnék meg

tőlünk?

Ennek a földnek minden zuga a népemé.

            A manifesztáló mudra

A manifesztáló mudrát – a két kéz ujjhegyeit összeértetik, miközben középen üreget képeznek – hitbodedut meditációban végzik.
Ebben a kézpozícióban felhalmozódik a magnetikus erő, amellyel mágnesezni lehet egy gondolatot, ötletet, érzést.

Fordította: Túrmezei Erzsébet..

Az első Húsvét reggelén,
Krisztus Urunk egy kertbe ment.
Köszöntötte minden virág,
s ujjongással telt meg a csend.

De amíg hangjuk égbe tört,
s zengték a boldog éneket,
kis ibolya meglátni Őt,
mindhiába igyekezett.

S figyelve Krisztus lépteit felsóhajtott:
"miért nem vagyok,
hogy észrevegyenek engem is,
mint más virág, szebb és nagyobb."

Krisztus kegyelemmel tele,
rámosolygott, s tovább haladt,
kis ibolya boldog feje,
meghajolt a mosoly alatt.

"Magyar történet múzsája, 

Vésőd soká nyúgodott. 

Vedd föl azt s örök tábládra 

Vésd föl ezt a nagy napot! 

Nagyapáink és apáink, 

Míg egy század elhaladt, 

Nem tevének annyit, mint mink 

Huszonnégy óra alatt. 

Csattogjatok, csattogjatok, 

Gondolatink szárnyai, 

Nem vagytok már többé rabok, 

Szét szabad már szállani. 

Szálljatok szét a hazában, 

Melyet eddig láncotok 

Égető karikájában 

Kínosan sirattatok. 

Szabad sajtó!...

- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg – mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

- Minden bizonnyal – feleltem.

- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak

erőt kérek a hétköznapokhoz.

Várnai Zseni: Csodák csodája 

 
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Egy csodálatos szívvel, kivételes, tiszta lélekkel élő lény.
Egy napon találkozik egy másik, hasonló lénnyel. Aki mesélni kezd neki. Mesél az életről, az érzelmekről, a szeretetről. Mesél egy olyan világról, amit sokan nem ismernek. Pedig itt van körülöttünk. Csak a legtöbb ember nem húzza félre a hétköznapok szürke függönyét, hogy megláthassa. Vagy egyszerűen fél tőle, nem mer benne élni, mert tart a csalódástól. Attól, hogy nem igaz. Pedig ez a világ létezik.

Szabó Lőrinc: NEFELEJCS

A virágokból először a kék 

nefelejcs tetszett: azt a szép nevét 

külön is megszerettem, hogy olyan 

beszélgetős és hogy értelme van: 

szinte rászól az emberre vele, 

úgy kér , hogy: ne felejts! Többnyire 

jól hallottam, egész világosan, 

égszín hangját, néha meg én magam 

súgtam, vagy nem is súgtam...

Tóth Árpád: Harangvirág

Harangvirág, harangozz, hallgatom.

Szeretnék boldog lenni egyszer.