Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek.

Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért. 

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot.

„Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte.

Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szivemből….

-Halld csak,miket beszél rólad a barátod!

Szomszédom félbeszakította:

-Mielőtt elmondanád,áruld el: megszűrted-e a három rostán?

-Miféle rostákon?

-Először is az igazság rostáján.Megvizsgáltad vajon,hogy igaz-e,amit el akarsz beszélni?

-Nem.Én is csak hallottam másoktól.

Szomszédom bólintott,és folytatta:

-Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján?Még ha nem is igaz,amit el akarsz mondani,de bizonyára jó nekem,és örömet szerez számomra,nemde?

 „Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani.”
(Paulo Coelho)

A riporter interjút készít a Sorssal.

- Ütéseim - mesélte büszkén a Sors -, ütéseim kemények és kivédhetetlenek.

Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom!

A Hűséget, a Büszkeséget, a Szeretetet, a Tudást, a Barátságot - és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek - egymás után küldtem padlóra.

Valamennyit kiszámolták.!

- Így tehát - érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?

Piroska nagycsoportos óvodás volt. A hatodik születésnapjára nagymamától egy csodaszép bögrét kapott ajándékba. A bögrén két cica sétált feltartott farokkal, szájukat nyalogatva. Bizonyára a finom tejecskére gondoltak, amit a bögréből lehet nyalakodni.

Piroskának nagyon tetszett az új bögre. Ez lett a legféltettebb kincse. Este a szobájába vitte. Lefekvés előtt elbúcsúzott a bögrére festett Mircitől és Cirmitől. Reggel az első pillantása rájuk esett.

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását 

keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint 

csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások. 

Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden - minden Isten ajándéka. 

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent.

"Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik.