Egy szép napon az Úr hivatta Angyalát:
- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs!
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát!
Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült, és három nap odavolt.
Várták a csillagok, meg a hold, s az angyalok.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csak közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
ott lenn, az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te, egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
És lábad elé szórja a csillagok fényét...
Kommentáld!