Angyalok Jézus életében
Mindig is egy angyal volt az, aki a szabadító gyermek
csodás születését megjövendölte -
hogyan is lehetne ez most másként? Hogyan is
hiányozhatna az angyal, ha arról a gyermekről van
szó, akiben Isten visszavonhatatlanul az egész
világnak a szabadulást akarja adni?
Természetes, hogy az angyal ott van
Jézus
életében: hírül viszi megváltó
születését Máriától, a szűztől,
a mi időnkben. Szavaival megnyugtatja a Mária
hűségében kétkedő Józsefet.
Sőt: angyalok világítják be a
szabadító gyermek születésének
éjszakáját, és a pásztoroknak
hirdetik az Üdvözítő eljövetelét. Egy
angyal ébresztő, figyelmeztető szava menti meg a gyermeket az
emberi számítás istenellenes
hatalmától.
Csendben és tolakodás
nélkül maradnak jelen
az angyalok Jézus földi életében:
Őt szolgálták a pusztában,
amikor a földi
hatalom és nagyság kísértése ellen
harcolt. Vigaszt és erősítést hoztak, amikor az
Olajfák hegyén az „Atya akaratára” adandó
feltétel nélküli Igenért küzdött.
Halkan és feltűnés nélkül
beszél maga
Jézus is az angyalok létezéséről az Ő
és a mi életünkben. Pétert azzal inti, amikor
előhúzza kardját, hogy az Atya „tizenkét
légió angyalt” küldene, ha Jézus
kérné…
És bátorít is minket, amikor az
angyalokról
szól, akiket Isten minden ember mellé odarendelt, s akik
„az égben szüntelenül látják a Mennyei
Atya arcát”. Ez az elsősorban gyerekeknek ígért
védelem azonban nem csak rájuk
korlátozódik. Bízhatunk Jézus
szavában: Isten a mi üdvösségünkért
egy mély és felbonthatatlan kötelékkel maga
kapcsolt össze minket az angyalunkkal.
Jézus ugyanakkor szól az
„ítélet
angyaláról” is, aki - amikor beteljesedik az idő - hangos
harsonaszóval összegyűjti a kiválasztottakat a
szélrózsa minden irányából.
Kommentáld!