Egy kis történet:

A barátom kinyitotta a felesége komódjának az egyik fiókját és kivett belőle egy kis
csomagot, ami selyembe volt becsomagolva:

- Ez nem egy egyszerű csomag, ebben finom fehérnemű van. -

Megszemlélte a selymet és a csipkét.
Ezt 8 vagy 9 éve vettem neki New Yorkban, de soha nem viselte.
Különleges alkalomra őrizgette.
Na ja, azt hiszem, most eljött a pillanat.

Odament az ágyhoz és a kis csomagot a többi holmihoz tette, amit a temetkezési vállalkozónak el kellene vinnie.

A felesége meghalt.

Aztán hozzám fordult és azt mondta: - Soha ne tarts semmit különleges alkalmakra. Minden nap, amelyet átélsz, különleges! -

Mindig a szavaira gondolok, ezek megváltoztatták az életem.

Mostanában sokkal többet olvasok, mint korábban és kevesebbet takarítok.
Kiülök a teraszomra és élvezem a természet látványát anélkül, hogy zavarna a kertemben a gaz.

Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebbet dolgozom.

Megértettem, hogy az élet tapasztalatok gyűjteményéből áll, amit kell tudni értékelni.

Ezentúl nem kímélek semmit.

Előveszem minden nap a legszebb kristálypoharakat, felveszem az új kabátomat, ha bevásárolni megyek a szupermarketbe, ha úgy gondolom.

Nem tartogatom a legjobb parfümömet ünnepnapokra, hanem akkor használom, amikor erre kedvem támad.

Olyan kifejezések, hogy « valamikor » és « egy napon », ki lettek törölve a szótáramból.

Bármikor, amikor érdekel, ami csak eszembe jut, azonnal látni, hallani és tenni akarom.

Nem tudom, mit tett volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy holnap ő már nem lesz (egy olyan holnap, ami nekünk már teljesen mindegy).

Azt hiszem, a családját és a közvetlen barátait felhívta volna. Talán elnézést kért volna egy réges-régi vita miatt a régi barátaitól.

Szívesen gondolok arra, hogy elment volna egy kínai vendéglőbe (a kedvencébe).

Az egészen kis soha meg nem tett dolgok lennének azok, amelyek a leginkább bosszantanának, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva.

Szomorú lennék, hogy azokkal a jó barátaimmal nem találkozhatom, akikkel a kapcsolatot már jó ideje fel akartam venni (... egyszer, majd).

Szomorú, hogy soha már nem írom meg azokat a leveleket, amiket - egyszer, majd - meg akartam írni.

Szomorú, hogy a szeretteimnek nem mondtam elég gyakran, hogy szeretem őket.

Azóta semmit sem odázok el, semmi olyat nem őrzök különleges alkalomra, ami mosolyt hozhat az életünkbe.

Azt mondom magamnak, hogy minden nap különleges.
Minden nap, minden óra, minden perc különleges ...


Ha ezt az üzenetet megkapod, akkor valaki Rád gondolt, aki kedvel Téged, és Neked is vannak olyanjaid, akiket kedvelsz...